Szemétmentes világ - aki még a papokat is rávette az együttműködésre!

"Az nem megoldás, hogy elássuk vagy elégetjük a szemetünket, és úgy teszünk, mintha a probléma nem létezne, csak mert nincs szem előtt" - foglalta össze az elmúlt húsz évben megvívott harcainak a lényegét Rossano Ercolini, a Goldman Környezetvédelmi Díj idei kitüntetettje. Az 57 éves olasz tanár eleinte csak azt szerette volna megakadályozni, hogy az iskola közelében, ahol tanított, felépítsenek egy szemétégetőt. Az emberek egészségéért érzett aggodalomból aztán egy teljes mozgalom kinőtt. Az elmúlt két évtizedben több települést megszabadított a szemétégető füstjétől, és még a sokáig reménytelennek tűnő Nápolyban is sikereket ért el. Rossano Ercolini nevéhez fűződik a Zero Waste Europe hálózat megalakítása, amely azért dolgozik, hogy feleslegessé váljanak a szemétlerakók és szemétégetők.

Rossano Ercolini környezetvédő karrierje azzal kezdődött, hogy 1994-ben a szülővárosában, Capannoriban bekopogtatott a szomszédai ajtaján, és megpróbálta mozgósítani őket a település közelébe tervezett hulladékégető ellen. Felismerte, hogy Európában, így Olaszországban is azért építik fel egyik szemétégetőt a másik után, mert az emberek nincsenek tisztában a technológia káros hatásaival. Bevetette hát a csodafegyvert: a tudósokat. Az általa meghívott szakemberek aztán tudományos érvekkel elmagyarázták a helyieknek, hogy miként befolyásolja a mindennapi életüket a szemétégetők jelenléte, és miért káros az egészségükre a szemetük megsemmisítésénél keletkező füst. Ercolini találkozókat szervezett a capannori városházán, ahol bemutatta az embereknek, hogy miként szelektálják a műanyag-, a fém- és üveghulladékot, és hogyan komposztálják az ételmaradékot.

Ercolini a gyerekeket sem hagyja ki a gyűjtögetésből

Az olasz tanárban tudatosodott, hogy nemcsak az égetőkkel, hanem a szeméttel is kell kezdeni valamit, és hogy az embereket tulajdonképpen arról kellett meggyőznie, hogy a szemetet égetők nélkül is el lehet tüntetni. Rossano Ercolini mozgósító erejének köszönhetően jött létre az Ambiente e Futuro (Környezet és Jövő) elnevezésű szervezet, amely az utcára is vitte a támogatóit. A hatóságokat annyira meggyőzte a civil nyomás, hogy leállították a szemétégető építését, felkérték viszont a tiltakozókat, hogy álljanak elő egy alternatívával. Ercolini így megmutathatta a gyakorlatias oldalát is: őt bízták meg ugyanis egy hulladékkezelési terv kidolgozásával.

Egy évvel később Capannori már a gyakorlatban megvalósította azt a szemétgyűjtési rendszert, amelyben a hulladék 82 százalékát újrahasznosítják. Az előrelépés nagyságrendjét jól jelzi, hogy ez az arány az új rendszer bevezetése előtt 11 százalék volt. Az amúgy is az alternatív életmódok követőiről híres, Toscana déli részén található, Capannorit is magába foglaló Lucca tartományban a két meglévő szemétégetőt már bezárták, és nem tervezik új építését.

Ercolini nemcsak a szeméthalmok eltüntetésének a problémáját látja maga előtt, hanem a szeméttermelését is. A meggyőző erejét így nagy cégeknél is bevetette, a legnagyobb olasz kávécéget, a Lavazzát például meggyőzte arról, hogy az egyszer használatos kávékapszuláit tegye újrahasznosíthatóvá.

Ha Nápolyban lehet, bárhol lehet

Rossano Ercolini kampányának köszönhetően Olaszországban eddig 117 településen zártak be szemétégetőket, így kétmillióan szabadultak meg a füst káros hatásaitól. A környezetvédő legnagyobb trófeája azonban kétségkívül Nápoly, ahol néhány éve még térdig gázoltak a szemétben az ott lakók. A környezetért aggódó tanárnak ebben a kiélezett helyzetben sikerült rávennie 2011-ben a nápolyi polgármestert arra, hogy elfogadja a nulla hulladék stratégiát.

Nápoly együtt élt a szeméttel

A nápolyi szemétügy 2007-ben érte el a mélypontját: akkor hónapokig bűzlöttek a szemeteszacskók a város utcáin. 2010 karácsonyán a római kormány a katonaságot küldte Nápoly utcáira takarítani. A nápolyi vezetés a problémát a többi között úgy próbálta megoldani, hogy a szemetet holland hulladékfeldolgozókba szállította, és bár a nápolyi utcákon kevesebb szemeteszsákot kellett kerülgetni, a megoldás nem nyerte el a környezetvédők tetszését.

Amikor Ercolini 2009-ben, a szemétválság kellős közepén a Zero Waste International Alliance (Nulla Hulladék Nemzetközi Szövetség) konferenciáját Nápolyba vitte, sokan részben provokációnak, részben viccnek vélték a lépést. A rendezvény viszont hatalmas siker volt, részben azért is, mert a helyiek érintve érezték magukat, és tömegesen érdeklődtek a téma iránt.

Ercolini Nápolyban segítőre is talált, a szemétégetők és a maffia ellen egyszerre harcoló Tomaso Sodano személyében. Sodano erőfeszítéseit a 2011-ben megválasztott, maffiaellenes múlttal rendelkező új polgármester Luigi de Magistris egy polgármester-helyettesi poszttal ismerte el, néhány hónappal később pedig Capannori példáját követve Nápoly is elfogadta a nulla hulladék stratégiát. "Nápoly jelenleg a hulladék harminc százalékát hasznosítja újra" - mondta akkor Rossano Ercolini, hozzátéve, hogy az év végére ezt az értéket ötven százalékra szeretnék növelni. "Ha Nápolyban sikerül, akkor mindenhol sikerülhet" - utalt a kihívás nagyságára a környezetvédő tanár.

Az igazán elszánt környezetvédők már olyan álmokat dédelgetnek, hogy Nápoly nemcsak a szeméthegyeket és az ezekhez szorosan kötődő korrupciót győzi le, hanem a fenntarthatóság példaképe lesz.

Szemétégető Olaszországban. Ha Ercolinin múlik, hamarosan felesleges lesz

Olaszországban és Európában is az égetés számít a szemétkezelés elsődleges eszközének. A gyártás és a fogyasztás felpörgése csak erősítette ennek a megoldásnak a népszerűséget, és megnőtt az igény az újabb és újabb szemétégetőkre. Európában Capannori volt az első település, amely 2008-ban elfogadta a nulla szemét stratégiát, és ezzel feleslegessé tette a szemétégetőket.

Az Olaszországban egyre népszerűbb törekvés példája azonban több európai országban is kezd teret nyerni. Angliában, Észtországban, Spanyolországban és Dániában helyi csoportok kezdtek el szembeszállni a szemétégetőkkel, és életképes alternatívákat kidolgozni a hulladékkezelésre.