Hogyan dolgozik egy profi politikai gépezet?
USA: Obama nyert, emellett több államban engedélyezték a melegházasságokat és legalizálták a drogok egy részének használatát. Milyen eszközökkel és módszerekkel érték el ezt? Íme:
Barack Obama kampányának nagy újítása a személyesség eddig sosem látott szintje volt. A republikánusok is sokkal több energiát fektettek a választók megkeresésére mint korábban, de a demokraták nemcsak bekopogtak a lakásokba, hanem igyekeztek beépülni a célcsoportok hétköznapjaiba.
Obama kampánystábja abból indult ki, hogy a választás előtti utolsó hónapokban már nem kell nagy üzenetekkel és általános hívószavakkal előjönni. Sokkal fontosabb arra koncentrálni, hogy az inkább Obama felé húzó, de szavazni nem szívesen járó tömegeket meggyőzzék, hogy regisztráljanak és szavazzanak. Leginkább a nagyvárosi, fekete és latinó közösségek tagjai, illetve a fiatalok tartoztak ebbe a csoportba. Úgyhogy rájuk álltak. Mint az exit poll felmérések mutatták [2], a kampány sikeres volt.
Az alapötlet egyáltalán nem új, és ráadásul a republikánusoktól származik. Karl Rove, az ifjabb Bush egykori kampányfőnöke a 2004-es választásokra fektette le azt az alapvetést, hogy ingadozó választóból egyre kevesebb van, viszont kevéssé motiváltból nagyon sok. A felmérések azt mutatták, hogy a 70-es évek eleje óta majdnem felére csökkent az olyan választók száma, akik hol a demokratákra, hol pedig republikánusokra szavaztak, attól függően, hogy éppen melyik párt jelöltje volt szimpatikusabb. Stabilabbá vált a pártszimpátia, és ezzel nem a választók meggyőzése, hanem a nem eléggé lelkes szimpatizánsok mozgósítás lett a legfontosabb cél. 2004-ben 3 millió frissen regisztrált republikánus választót húztak be ezzel a taktikával, ami komolyan hozzájárult az ifjabb Bush újraválasztásához.
A mostani demokrata kampányban az alapelv maradt, a módszerek viszont újak voltak. 2004-ben a republikánusok mozgó showműsorokkal vonzották magukhoz az új szavazókat (vurstli, autóverseny, mint egy vándorcirkusz). A demokraták viszont önkéntesek millióit szervezték be a megcélzott társadalmi csoportokból, hogy ők a saját környezetükben folyamatosan kampányoljanak.
A munka Obama négy évvel ezelőtti győzelme után azonnal elkezdődött. Míg a kampánystáb nagyobb része kormányzati hivatalt kapott, néhányan maradtak kampányt szervezni. Első körben mélyinterjúk, online adatlapok és konferenciák sorozatával kikérdezték a 2008-as kampány aktivistáit, hogy mi működött, mi nem működött, szerintük hogyan lehetne még sikeresebb a mozgósítás. Olyan apróságok jöttek elő, mint például tízfősnél nagyobb csoportokat nem érdemes mozgatni, mert ott már annyira megoszlik a felelősség, hogy senki sem érzi eléggé magáénak az ügyet. Igyekeztek rugalmasak lenni, a helyi viszonyoknak megfelelő recepteket találni.
2009-ban már létrehozták az Organazing for America (Szervezkedés Amerikáért) nevű szervezetet, ami kifejezetten Obama ügyeit támogató mozgalom lett, és párhuzamosan működött a demokrata párt mozgósításaival. Ebbe átmentették a 2008-as kampány önkénteseit, és új embereket is toboroztak melléjük.
Az Obamacare-nek is nevezett egészségügyi reform népszerűsítésével foglalkozott sokáig a szervezet. 25 ezer rendezvényük volt már 2009-ben, egymilliószor hívtak fel telefonon politikusokat a törvény mellett agitálni, és 65 ezer alkalommal látogatták meg őket személyesen. Az önkénteseknek tehát bőven akadt munka a két választás között is, és ezzel erősödött lojalitásuk és helyismeretük is.
A mostani kampány idején az Obama-stáb 800 irodát nyitott országszerte, míg Romney-nak csak 300 kampányirodája volt. A csatatér államokban különösen nyomasztó volt az Obama-stáb fölénye: Ohióban 131 – 40, Floridában 106 – 47 volt az irodák száma Obamáék javára. Emellett pedig Obama emberei az adott közösségek természetes találkozási pontjaira koncentráltak: a sarki kisboltokra, fodrászatokra, szépségszalonokra, templomokra, olyan helyekre, ahol az emberek egyébként is beszélgettek egymással. Telerakták ezeket a helyeket regisztrációs lapokkal és egyéb kampányanyagokkal, és mindenütt megvolt a helyi lakos, aki a környék kampányát irányította.
A választás napjának mozgósítását olyan alaposan megszervezték, hogy percre pontosan meg volt írva minden háztömbnél, hogy ki írja össze, hogy eddig hányan szavaztak, és ki mikor visz ennivalót az önkénteseknek.
A republikánusok is tudták, hogy fontos a mozgósítás, de ők a stabil kitelepülés helyett a lakásokba bekopogó, és az embereket telefonon megkereső önkéntesekre fektettek sokkal több energiát. Megsokszorozták ők is az ezzel foglalkozók létszámát, azonban személytelenebb maradt ez a típusú kampány. Ezt bizonyítja, hogy a csatatér államok többségében több választó regisztrálta magát demokrataként, mint republikánusként.
2008-ban Obama egyik nagy újítása az volt, hogy megszállta az internetet, korábban soha nem látott módon építette be az online technikákat a kampányába. 2012 nagy újítása pedig az volt, hogy négy évig épített kapcsolati hálókon keresztül önkéntes szólószólók milliói beszélték rá szomszédjaikat a szavazásra.
(Magyari Péter, index)