Az ötödik pecsét
Mint XIII. Leó pápa rámutat, e globális forradalom célja nemcsak a politikai szervezetek megdöntése az elit által irányított új világrend felállítása céljából, hanem mindenekelőtt „a kereszténység által megteremtett világ” lerombolása. A francia forradalom nemcsak a korrupt urak, hanem a korruptnak látott Egyház elleni lázadás is volt. A Katolikus Egyház elleni újabb lázadásra pedig talán még sohasem volt annyira érett a helyzet, mint napjainkban. A hitehagyás, a pedofília szennyfoltjai és az intolerancia vádja már az Egyház tekintélye elleni lázadás előkészítése. „Most is szorongatnak minket. Ma is azzal fenyeget a hatalom, hogy minden lehetséges formában lábbal tiporja a hitet.” (XVI. Benedek pápa, A világ világossága c. interjúkötetének 16. fejezete)
A másodiktól a negyedik pecsétig tartó események sorozata az Egyház elleni lázadásba torkollik: ez az ötödik pecsét.
„Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.” (Jel 6,9–11)
„A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie...” (Fatima üzenete, www.vatican.va)
E viharfelhőkként sűrűsödő támadások a szólásszabadság megszüntetésére, illetve az egyházi tulajdon és különösen az egyházi személyek ellen irányulnak. A Krisztus papsága elleni támadások végül nagy pillanathoz vezetnek: maga a Főpap lép közbe a hatodik pecsét feltörésével.
A hatodik pecsét
„Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér. Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza. Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt. És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: 'Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől! Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?'” (Jel 6,12–17)
A fehér ló Lovasa figyelmeztetőleg közbelép egy olyan világméretű eseménnyel, amelyhez fogható az özönvíz óta nem volt. Szent János következő soraiból világos, hogy nem Krisztus második eljöveteléről van szó, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte valamiképpen megnyilvánul a világban, és jelzésszerűen előrevetíti minden ember különítéletét, végső soron pedig az utolsó ítéletet. „Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám.” (Zak 9,14)
A kortárs katolikus prófécia ezt az eseményt lelkiismereti megvilágosodásnak vagy figyelmeztetésnek nevezi, de jóval korábbi említése is található: „Nagy napot hirdettem... amelyen a rettegett Bíró minden ember lelkiismeretét feltárja, és próbára tesz minden embert, tartozzék bármely fajhoz vagy valláshoz. A fordulat napja ez, a nagy nap, amelyet előre kijelentettem, amely örömteli a jóknak és rettenetes az eretnekeknek.” (Boldog Campion Ödön 16. századi angol jezsuita vértanú, in: Cobett’s Complete Collection of State Trials…, Vol. I, p 1063)
Isten Szolgája, a nemrég elhunyt Maria Esperanza írta: „E szeretett nép lelkiismeretének alaposan meg kell rendülnie, hogy 'rendbe tegyék a házukat'... Nagy pillanat közeleg, a világosság nagy napja... a döntés órája az emberiség számára.” (Isten Szolgája Maria Esperanza, in: Fr. Joseph Ianuzzi: Antichrist and the End Times p 37)
Szent Fausztinának is volt egy látomása erről a „figyelmeztetésről”: „Mielőtt igazságos Bíróként megjelennék, először eljövök mint az igazságosság Királya. Mielőtt az igazság napja elérkezik, az embereknek a következő jel adatik az égen: kialszik minden fény az égen, és nagy sötétség lesz az egész földön. Akkor megjelenik az égen a kereszt jele, és az Üdvözítő kezeinek és lábainak sebhelyeiből hatalmas fénysugarak áradnak ki, melyek egy ideig bevilágítják a földet. Ez röviddel a végső nap előtt történik.” (Szent Fausztina Naplója 83)
Másutt így ír: „megláttam lelkiállapotomat úgy, ahogyan azt Isten látja. Egészen világosan megláttam mindazt, ami nem tetszik Istennek. Nem tudtam, hogy ezekről a legapróbb árnyakról is el kell számolnunk Isten előtt. Micsoda pillanat! Ki írhatja ezt le? A háromszor szent Isten előtt állni!” (Szent Fausztina Naplója 36)
A megvilágosodás pillanatával megkezdődik a bűnbánók és a megátalkodottak végső szétválasztása. „Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán. Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: 'Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!'” (Jel 7,1–3)
A hetedik pecsét
„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára. Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak. Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé. Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.” (Jel 8,1–6)
A rövid csönd elmúltával megszólalnak a nagy szenvedések harsonái; bekövetkezik az Egyház szenvedése, halála és feltámadása. A Hajnal eljövetele előtti sötétség pillanata ez, a Vadállat és a Hamis Próféta felemelkedéséé, a végső megpróbáltatásé.
„Krisztus eljövetele elõtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a 'gonoszság misztériumát' egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. Az Egyház az Ország dicsõségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 675, 677)
„A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, mely pusztít, s még a választott lelkek hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülõ rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe kegyelmi hatásának kiáradása által nyújtok.” (A Szűzanya szavai Kindelmann Erzsébethez; a magánkinyilatkoztatásokat Erdő Péter bíboros jóváhagyásával a Szent István Társulat adta ki; Szeretetláng lelki napló, Bp. 2010, p. 188)
Íme, az Isten Báránya
Az idők végén azok, akik ragaszkodtak Jézus Szent Szívéhez, győzedelmeskednek: „akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon... ezer évig uralkodtak Krisztussal.” (Jel 20,4)
„Így a legfenségesebb és leghatalmasabb Isten Fia... megsemmisíti a gonoszságot, véghezviszi nagy ítéletét, és életre támasztja az igazakat, akik... ezer éven át uralkodnak nagyon igazságos uralommal.” (Lucius Caecilius Firmianus Lactantius 4. századi keresztény író, apologéta: Divinae institutiones)
„A megjövendölt áldás kétségkívül [Krisztus] Országának idejére vonatkozik, amikor az igazak feltámadnak és uralkodni fognak; amikor a teremtés, újjászületvén és megszabadulván a megkötöttségtől, bőségben terem majd táplálékot az ég harmatából és a föld termékenységéből, amint a vének emlékeznek. Olyanok mondják, akik találkoztak Jánossal, az Úr tanítványával, hogy tőle hallották, hogyan tanított és beszélt az Úr azokról az időkről.” (Lyoni Szent Iraeneus /140–202/ egyházatya: Az eretnekség ellen V. könyv 33.3.4)
*
„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: 'Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük’” (Jel 21,1–3)
*
A szerző, Mark Mallett kanadai katolikus, nyolcgyermekes apa. Televíziós karrierjét 2000-ben egy imádság közben kapott indítás hatására feladta. Azóta – lelkivezetője útmutatását követve – minden idejét az evangelizációnak szenteli: keresztény énekesként, dalszerzőként lemezeket ad ki, énekel, országszerte előadásokat tart, lelkigyakorlatokon szolgál.
*
A szentírási szakaszok a Szent István Társulat bibliafordításának internetes változatából származnak.
Ménesi Krisztina/Magyar Kurír