Kubiszyn Viktor: a megtért emberek kriptaszökevények
„Számomra Isten ajándéka, hogy leállófélben lévő dzsankik között kaptam új életet. Azóta is az aktív és leállt függőkkel, illetve a keresztyénekkel érzem a legmélyebb közösséget. A kereszt a megváltás jelképe számomra” – mondja a szerző az interjúban. Hozzáteszi: „A feltámadás a saját életemre nézve az Isten csodája, mert ő az, aki képes embereket visszahozni a halálból. Másrészt, ha üdvtörténetileg nézzük, akkor a megváltás is akkor teljesedett be, amikor Krisztus feltámadt a halálból. Számomra ez a keresztyénség egyik alapja: a feltámadás az örök életre.”
Kubiszyn kifejti: drogos korában nem félt a haláltól, ilyenkor ugyanis teljesen mással van elfoglalva az ember: „hogy nem lesz otthon a díler, vagy hogy valaki elveszi az anyagot. Nem attól tart, hogy akár meg is halhat. Olyan vegetatív állapot volt az, hogy már érzések sem nagyon voltak bennem. Félelem sem. Olyan volt, mint a halál.”
Hozzáteszi: „Szerintem mindenki kriptaszökevény, aki megélte a halálos elhagyatottságot. A halál minden, ami nem az Istenről szól. A megtért emberek is kriptaszökevények, mert azt mondja Jézus, hogy gyere át a halálból az életre, és kövess engem. Aki megtért, az otthagyta a halált.”
Könyvéről így vall: „öt nagy témát ölel fel a könyv: a kipróbálás és rászokás időszakát, az első leállásomat, a visszaesés és totális ledzsankulás történetét, a terápiát és a szabadulást, és nyomokban a jelen is benne van. A könyv jó részét tavaly írtam, de sok olyan régi feljegyzésemet is beletettem a könyvbe, amiket aktív drogosként készítettem, és megmaradtak.”
A drogozás spirituális része sokkal fontosabb Kubiszyn szerint: számára ez keresés, önmegvalósítási, majd önmegváltási kísérlet volt, ami a létezés magasabb dimenziójának illúzióját nyújtja: „a heroin istenflesst ad”.
Krisztus számára az „undergroundból” jött. „Számomra abszolút punk gesztus ostorral kizavarni a pénzéhes kereskedőket a templomból… Szóval Jézusban abszolút látom a punkot. De szubkulturális szinten a punk ideológiának az a legnagyobb hiányossága, hogy nem mutat fel értékeket. Csak rombol: a heroinozás, az önpusztítás, a totális nihil nagyon punk dolog – és mindegyik arról szól, hogy nem érdekelnek az elvárások körülöttem. Számomra a punk életérzésből annyi maradt meg, hogy a világ elvárásai és törvényei továbbra sem érdekelnek túlságosan, bár nyilván betartom őket. Ami egyedül érdekel, az az Isten országa. Számomra a legmélyebb azonosság nem a punk, hanem a szenvedő Jézussal van meg.”
A teljes interjú a reformatus.hu-n olvasható.
Magyar Kurír