Don Bosco vidám társasága
Don Bosco még diákként hozta létre a Vidámság Társaságát, hogy így gyűjtse maga köré társait. Bohóckodott, bűvészmutatványokat gyakorolt be, hogy ezzel csalogassa, szórakoztassa őket ("először mondjunk el egy Miatyánkot, aztán megmutatom a bűvésztrükköt...") és közben Istenhez vezesse őket. Isten hatalmas embere volt, aki a - szentek életére jellemző - egyházi és világi ellenszélben is nagy erővel dolgozott, gyermekek ezreit mentette meg, szerzetes rendet alapított, templomokat épített, könyveket adott ki és prédikált, koldult, betegeket gyógyított (két dokumentált halott-támasztás fűződik a nevéhez) a legnagyobb fáradtsággal, veszélyek és betegségek között - és mégis, igyekezve mindig derűsen.
„Ha azt akarjuk, hogy meglássák rajtunk az emberek, hogy mi a növendékeink örök boldogságáért fáradozunk, és őket a sajátos feladataik teljesítésére tanítjuk meg, akkor mindenekelőtt szükséges, hogy sohase feledkezzetek meg arról, hogy ti e szeretett ifjak szüleit helyettesítitek. Ezekért az ifjakért mindenkor szeretettel munkálkodtam, tanultam, és teljesítettem papi szolgálatomat, de nemcsak én magam, hanem az egész Szalézi Társaság is. Rövidnek éppen nem mondható eddigi életemben, fiacskáim, hányszor meg kellett győződnöm e nagyszerű igazságról! Könnyebb dolog valakire megharagudni, mint őt elviselni; könnyebb a gyermeket megfenyíteni, mint őt meggyőzni; sőt, nyíltan megmondom: türelmetlenségünkben és önkényeskedve kényelmesebb dolog a makacsokat büntetgetni, mint határozott és nyájas türelmünkkel őket megjavítani.” (Részlet Bosco Szent János levelezéséből)
Istenünk, te Bosco Szent János áldozópap személyében atyát és tanítómestert ajándékoztál a fiataloknak. A mi szívünk szeretetét is gyújtsd lángra, hogy egészen neked éljünk, és mindenkit hozzád vezessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.