Ferenc pápa a Guadalupei Szűz Mária ünnepén: Isten bőségesen ajándékozza nekünk önmagát

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2020. december 13. vasárnap

December 12-én délelőtt 11 órakor Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában szentmisét mutatott be a Guadalupei Boldogságos Szűz Mária liturgikus ünnepe alkalmából. A Szentatya homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Három szó, három gondolat emelkedik ki elsősorban a mai szentmisében: bőség, áldás és ajándék. És amikor a Guadalupei Szűz Mária képére tekintünk, valamiképpen visszatükröződni is látjuk ezt a három valóságot: a bőséget, az áldást és az ajándékot.

Bőség, mert Isten mindig bőségesen adja nekünk önmagát, mindig bőségesen ajándékoz. Ő nem tudja, mi az adagolás. Mivel türelmes, hagyja magát „adagolni”. Mi vagyunk azok, akik – természetünk, korlátaink miatt – szükségesnek tartjuk, hogy kényelmesen, részletekben kapjunk. Ő azonban bőségesen, teljességében adja önmagát. És ahol ott van Isten, ott bőség van.

A karácsony misztériumára gondolva az adventi liturgia sokat átvesz Izajás prófétától a bőségnek ebből a gondolatából. Isten mindent odaad magából, úgy, ahogy van, teljesen. Szeretek arra gondolni, hogy a nagylelkűség lehet Istennek egy „korlátja” (legalább egy!): lehetetlen számára másképpen adni önmagát, mint bőségesen.

A második szó az áldás. Mária találkozása Erzsébettel áldás, egy áldás. Áldani azt jelenti, jót mondani (latinul benedicit, olaszul benedire, azt jelenti, jót mondani – a szerk.). Isten a Teremtés könyvének első oldalától kezdve hozzászoktatott minket a stílusához, ahhoz, hogy a jót mondja. A Biblia szerint ez a második szó, amit kimond: „és jó volt”, „jó”, „nagyon jó volt”. Isten stílusa az, hogy mindig jót mond. Az átok (a rosszat mondás – a szerk.) az ördög, az ellenség stílusa – nem más ez, mint az aljasság stílusa, a teljes önajándékozásra való képtelenség stílusa, a „rosszat mondás” stílusa. Isten mindig jót mond. És szívesen mondja, úgy mondja, hogy közben önmagát ajándékozza. Jó. Bőségesen ajándékozza önmagát, a jót mondva, áldást mondva.

A harmadik szó az ajándék. A bőség, a jót mondás ajándék, adomány. Ajándék, amelyet Őbenne kapunk meg, aki teljes egészében kegyelem, aki teljesen Ő, teljesen istenség: abban, aki az Áldott. Ajándék, amelyet Őbenne kapunk meg, aki „kegyelemmel teljes”, aki az Áldott asszony. A természetéből eredően Áldott és a kegyelemből Áldott: a Szentírás ezzel a két kifejezéssel utal rájuk. Máriának azt mondjuk: „áldott vagy az asszonyok között”, „kegyelemmel teljes”. Jézus az Áldott, aki az áldást hozza.

És az Áldottat váró édesanyánk, az Áldottra várakozó „kegyelemmel teljes” képét nézve megértünk egy keveset ebből a bőségből, a jót mondásból, az „áldásmondásból”. És megértjük ezt az ajándékot, Isten ajándékát, aki megjelent nekünk Fia bőségében természetéből eredően, Édesanyja bőségében, kegyelemből. Isten ajándéka úgy jelent meg nekünk, mint áldás, a természetéből eredően Áldottban és a kegyelemből Áldottban. Ez az az ajándék, amelyet Isten elénk tár, amelyet szándéka szerint folyamatosan nyilvánvalóvá tesz, felmutat a kinyilatkoztatás során. „Áldott vagy te az asszonyok között, mert elhoztad nekünk az Áldottat” – „Én vagyok az Anyja Istennek, akinek köszönhetően élünk, Ő az, aki az életet adja, az Áldott”.

Hogy ma édesanyánk képét szemlélve tudjunk „ellopni” Istentől egy keveset ebből az ő stílusából: a nagylelkűséget, a bőséget, azt, hogy „jót mondunk”, soha nem átkozódunk, és ajándékká tudjuk átformálni az életünket, ajándékká mindenki számára. Így legyen.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

You have no rights to post comments