Ma operálom a püspök atyát! – Hardi Richárd Kongóban szolgáló szemorvos szívmelengető története
Hardi Richárd, a Nyolc Boldogság közösség misszionáriusa hosszú évtizedek óta szolgálja az afrikai ország lakóit, hogy minél többek számára elérhető legyen a szemészeti alapellátás. A Mbuji Mayiban található Szent Rafael szemklinikát 2006-ban hozta létre; naponta húsz, akár harminc műtétet végez. Január vége felé egy szokásos, mégis rendkívüli napja volt: a helyi megyéspüspök került a szikéje alá. A Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítvány január 30-i Facebook-bejegyzését szerkesztett formában közöljük.
Szerda, egy banális műtétes nap.
Banális? Dehogy, hiszen ma operálom a püspök atyát! Ehhez érteni kell, hogy Afrikában az egyházi méltóságok igen magas rangon vannak. Valahol a miniszterekkel mozognak egy magasságban. Ráadásul, mi, missziósok csakis a püspök atya szárnyai alatt létezünk. Érthető, mit éreztem, mikor a minap telefonon keresett:
– Szép jó napot, doktor Rich, Olaszországban voltam szemészeti kontrollon, és azt mondták, a szürkehályog már jól megérett, meg kéne operálni! Rögtön mondtam az orvosnak: jó, de azt majd nálunk dr. Richárd operálja!
No, mondanom sem kell, azonnal beállt az arythmiám (szívritmuszavar – a szerk.) egy percre. Persze, ha belegondolok, micsoda megtisztelő gesztus, mekkora bizalom, ránk, rám bízza a műtét sikerét, a látását!
– Jó, monseigneur, akkor találkozzunk, hogy felmérjük a dolgokat.
A Mbuji Mayi-i püspök igazi atyja a híveinek. Rendkívül művelt, szeretettől sugárzik, és csak árad belőle a jóindulat. Minket, amikor a szemészeti centrumot akartuk megnyitni, nagy-nagy örömmel fogadott.
– Én rövidlátó vagyok, és emiatt szemész akartam lenni, később másként alakult, milyen jó, hogy titeket az Úr küld hozzánk – valahogy így fogadott.
Szóval a műtét. Ilyen VIP-személyeket nem egyszerű műteni, az ember már hetekkel előtte gondol rá mindennap, az előző estén rosszul alszik, és szorít, hogy „csak minden jól sikerüljön”. Eljön a nagy nap, és koncentrálunk ezerrel, csak minden jól sikerüljön. És szabályszerű, hogy valami baki mindig van. Nem volt komoly, de miközben küzdök, hallom, hogy a másik, mellettünk levő asztalon Simon doktor egy idős bácsit operál kétoldali totális szürkehályog miatt.
Simon, a kezdeményezést magához ragadva egy idő óta operálja a hályogokat. A régi technikát használva (ezzel kell kezdeni) igen jó eredményeket ér el, és láthatóan élvezi. A mai betege egy 99 éves bácsika, aki évek óta nem lát a bilaterális hályog miatt. Szépen, nyugodtan, kimért mozdulatokkal, mint egy művész vezeti a szikét, kissé még remegő kezeivel. Majd vége, és mindenki hazamegy, a holnapi kontrollig.
Ez a várakozás is nehéz nekünk, ilyenkor többször végigpergetem a műtétet, és nyugtatom magamat: minden oké volt, így minden oké lesz! Igen, de vannak láthatatlan tényezők, mi van, ha nem voltak a körülmények teljesen sterilek, mi van, ha a beteg odapiszkál…, stb.
Csütörtök reggel, a kötések leszedése után nyílik meg a világ, főleg a bácsikának, aki hirtelen újra lát! Ekkor ismeri fel püspök atyát, akinek nyakába ugorva, őt puszilgatva, fejét keblére hajtva rója le tiszteletét és végtelen háláját, hogy újra láthatja. Az öröm kétoldali, az atya is jól lát, és örömmel teli. Mire beszaladok a fotómasináért, már csak gyengébb, de még beszédes képeket sikerül produkálni: a pásztor és a bárány öröme, a nagy találkozás, milyen csodás pillanat!
Ez tényleg szép, gondoltam, megosztom Veletek, a régiek tiszta öröme! Az én nagy örömöm pedig Simon doki fejlődése, akiben a jövő egy pillérjét sejtem.
Mbuji Mayi-ból: Richárd
Forrás és fotó: Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítvány
Magyar Kurír
