Virág Péter: Lelki tisztítókúra - 2. rész

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2020. január 02. csütörtök

Akaratunk megtisztítása -Tettre készen
Mi a motivációd?
Nem azt kérdezem, hogy amit teszel, azt milyen célért teszed.

Nyilván azért keresel pénzt, mert anyagi biztonságban akarsz élni.
Azért fejleszted magadat szakmailag, mert szeretnél eredményeket látni.
Családot alapítasz és gyermeket nevelsz, mert ebben a kapcsolati hálóban találod meg a kiteljesedést.
Nem ezt kérdezem, hanem azt, hogy mik a valódi, mögöttes okok?
Elismerésre vágysz? Az emberek megbecsülését szeretnéd érezni? A siker útját akarod bejárni? VAGY Önmagad kibontakoztatása? Megfelelés az önmagaddal szemben támasztott elvárásoknak? Az anyagi függetlenség elérése? Biztonságot nyújtó, boldog kapcsolatok?
Isten nem a tettet nézi önmagában, hanem hogy miért teszed, amit teszel. Azt vizsgálja, mik a szíved indítékai. Élj Isten tetszése szerint, mert így helyes! Ennyi.
Vagy miért teszed a dolgaidat, hogy Isten szeressen értük?
Ez butaság lenne, hiszen Ő előbb szeretett minket, minthogy mi megismertük volna Őt. Vágyakozásból és hálából tedd, mert megismerted Isten szeretetét és már nem akarsz másként cselekedni, csak az Ő dicsőségére.
Ha ezt tudjuk, akkor miért nem merjük megtenni, amit meg kellene tennünk?
Mert félünk a kudarctól, az elutasítástól, hogy kiderül az alkalmatlanságunk. Könnyebb abban hinnünk, hogy valamit nem tudunk megtenni, mint abban, hogy képesek vagyunk rá. Mert kockázatos előre bízni mások elfogadásában, értékelésében, támogatásában. A hit kockázatos.
Hidd el Istennek, hogy mindent képes megadni számodra. Akkor állsz tettre készen, ha egyenes, őszinte, tiszta, igaz és Isten akaratában gyökerező a szándékod. Nem kell arra várnod, hogy tökéletes és hibátlan legyél, mert akkor sosem vágsz bele. Kezd el és Isten tanítani fog a folyamatok közepette.
Tégy legjobb képességed szerint!

Akaratunk megtisztítása - Cselekedj irgalommal
Az képes irgalmasságból cselekedni, aki tisztában van önmaga értékével és tisztában van mások értékével. Megtanulta a tiszteletet fölfelé, a feljebbvalók felé és megtanulta a tiszteletet lefelé, a kicsinyek felé. Megtanulta a tiszteletet kifelé, a többi ember felé és megtanulta befelé, azaz önmagát is tiszteli. Képes a dolgokat valós értékükön szemlélni. Magasabb látószögből nézi az embereket, a történéseket. Távlatokban gondolkodik, Isten szemével tekint másokra. Derű és békesség jellemzi. Ha ki is zökken ebből valami váratlan esemény folytán, akkor is képes hamarosan rendezni sorait.
Az ellentéte még nem tanulta meg mindezt. Előrébb helyezi önmagát másoknál. Követelőzik, érdemekről és teljesítményről beszél, mások dolgaival foglalkozik, nehezére esik szívességet tenni viszonzás felemlegetése nélkül. Követelményrendszerekben, próbatételekben, versengésben, listázásban éli áporodott levegőjű napjait. Rövidlátó, kicsinyeskedő, legtöbbször agresszív. Na és persze annyira vak és szánalmas, hogy önmagával dicsekszik, ahol csak teheti.
Ha már volt alkalmad felismerni esetlenségedet, ha már érezted, hogy nem úgy sikerült szólnod, ahogyan szerettél volna, ha már megtapasztaltad a szeretetben elégtelenségedet, ha már bántad, hogy kinyitottad a szádat, amikor hallgatni bölcsebb lett volna, ha már szerettél volna visszamenni az időben és máshogyan csinálni, amit csináltál, akkor emeld fel a fejedet és bizakodj, mert van benned vágyódás az iránt, hogy jól csináld! Talán még nem tartasz ott, ahol lenni szeretnél, de jó felé haladsz.
Mennyire elszomorító, amikor idős embereket, csak elégedetlenkedni hallunk. Idős korra a legnagyobb bölcsesség, ami megszerezhető, az a derű. Ez pedig abból fakad, hogy megtanultál, Isten szemével nézni, azaz irgalommal.
De addig nem elég erre vágyakozni, hanem be kell gyakorolni az irgalmasság cselekedeteivel.

Akaratunk megtisztítása - Lépj oda hozzá
Tudod te, hogy kihez.
Akit már rég meg kellene szólítanod.
Akit már rég meg kellene kérdezned.
Akitől már rég bocsánatot kellene kérned.
Akivel már rég tisztáznod kellene.
Lépj oda hozzá!
Miért pont te kezd?
Na, ne kezd ezt! Azért, mert képes vagy rá. És, aki képességet kapott, az felelősséget is kapott mellé.
Isten nem szégyell elénk szaladni. Nem ciki neki, hogy kifejezze vágyódását utánunk. Nem jön zavarba, ha szótlanul elücsörgünk nála, vagy kiakadva ordibálunk Vele. Türelemmel viseli viszonyulásunkat. De nem csak türelemmel, hanem tettre készen.
Nem kellene nekünk is kipróbálnunk, a tettet?
Lépj oda hozzá!
Ne öntsd rá magadat, mint egy szökőárt. Ne törj rá alkalmatlan időben, amikor fáradt és túlérzékeny. Ne az legyen fontos, amit te akarsz elmondani. Ne akarj mindent egyszerre lerendezni. Ne követelj azonnali változást.
De tedd meg az első lépést! Ezzel biztosítod a figyelmedről, arról, hogy számít neked. Kicsiben kezd, és csak kicsi visszajelzést várj. Hagyj neki időt, ha igényli.
De ne fecséreld tovább az idődet, cselekedj!

Akaratunk megtisztítása - Kinek az akaratát követed?
Hányszor imádkoztuk már: „Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a Földön is.”
A mennyben nyilvánvalóan életben lévő, szabad akarattal rendelkező, döntéshozatalra képes, önálló cselekvésre alkalmas, sajátos képességekkel rendelkező, intelligens, egyedi lények élnek. Az ábrázolásokon legtöbbször úgy tűnik, hogy az egyik angyal épp olyan, mint a másik, de valójában saját egyéniségük van, még ha erre nem is szoktunk gondolni.
Vannak tényezők, amik nem korlátozzák őket, mint pl. az időkeret, vagy az idő kronológikus értelemben vett múlása, azaz a történések egymás utánisága.
De bizonyára ott is megvan a dolgok rendje, amik szerint működik a „társadalmuk”. Talán az is ide tartozik, hogy megvannak a sajátos teendőik. Erre sem szoktunk gondolni.
Ez a rend, Isten akaratával megegyező.
Azok a lények mégsem érzik magukat korlátozottnak. Nem hiszem, hogy „reggelente” azzal a félsszel kelnek: Na, már megint mit talált ki Isten, a mai napra? Még azt is feltételezem, hogy örvendeznek ennek az akaratnak, amit aztán szívesen követnek. Önfeladásból, szolgalelkűségből, félelemből, beletörődésből képesek lennének ezt az akaratot követni, egy örökkévalóságon át? Ha így lenne, akkor biztos nem a menny lenne a legjobb hely a „világon”.
Az eddigieket megfontolva, ha ezek az intelligens lények úgy élik meg az Isten akaratát önmagukon, mint a legjobbat, ami csak történhet velük, akkor nekünk miért jelent nehézséget így érezni?
Talán azért, mert nem vagyunk annak az ismeretnek birtokában, aminek azok a lények. Talán azért, mert nem világos előttünk annyira, az az akarat. Szeretnénk hosszútávon garanciát kapni, hogy a legkiválóbb dolgok fognak történni velünk, akkor majd megkötjük ezt a szerződést.
Ha beállsz Isten szőlőjébe, ne várd, hogy a következő húsz évre megadja az útmutatást! Mária sem kapta meg.
Mit várhatsz?
A teljes egészben betöltött szerepednek tökéletes ismeretével rendelkezik. Ehhez mérten a feladataid betöltéséhez biztosított magas fokú képzést kapsz, életfogytig tartó tanulást. Minden fórumon kiáll melletted, teljes időben támogat, ha kell, az életét is odaadja érted. Ja, bocs, ezt már meg is tette.
Így ki tudnád mondani? Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy felettem is.

(folytatjuk)

You have no rights to post comments