Ferenc pápa: Emlékezzünk vértanúinkra – ma nagyon sokan vannak!

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2019. december 27. péntek

December 26-án, Szent István vértanú ünnepén a Szentatya arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztény közösségeknek egyre misszionáriusabbakká kell válniuk, az evangelizációra kell törekedniük, szavukkal és életük tanúságtételével el kell érniük a legtávolabbi embereket is. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma Szent István első vértanú ünnepét üljük. Őróla az Apostolok cselekedeteinek könyve beszél (vö. ApCsel 6–7. fejezet), és a mai szertartáson hallott szövegrészlet életének utolsó pillanataiban állítja elénk, amikor elfogják és megkövezik (vö. ApCsel 6,12; 7,54–60). Úgy tűnhet, hogy ennek a hite miatt megölt első kereszténynek az emlékezete nem illik a karácsony örömteli légkörébe. Ugyanakkor épp a hit távlatában a mai ünnep igenis összhangban van a karácsony igazi jelentésével. István vértanúságában ugyanis az erőszakot legyőzi a szeretet, a halált legyőzi az élet: a legnagyobb tanúságtétel órájában István a megnyílt eget szemléli és megbocsát üldözőinek (vö. ApCsel 7,60).

Az evangéliumnak ez a fiatal szolgája, a Szentlélekkel eltelve, be tudta mutatni Jézust szavaival, de legfőképp életével. Istvánra tekintve látjuk, hogy megvalósul Jézus tanítványainak tett ígérete: „Amikor miattam bántanak majd titeket, az Atya Lelke megadja majd az erőt és a szavakat, hogy tanúságot tegyetek” (vö. Mt 10,19–20). Szent István iskolájában, aki mind életében, mind halálában hasonlóvá vált Mesteréhez, mi is Jézusra, az Atya hűséges tanújára szegezzük tekintetünket. Megtanuljuk, hogy a menny dicsősége, mely örök életre szól, nem gazdagságból és hatalomból, hanem szeretetből és önátadásból áll.

Tekintetünket Jézusra, „a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsid 12,2) kell szegeznünk, hogy a nekünk adott reményről (vö. 1Pét 3,15) számot adhassunk a mindennapi kihívások és a megpróbáltatások során. Nekünk, keresztényeknek, az ég már nincs távol, a földtől elválasztva: Jézusban a menny a földre szállt. És Jézusnak hála, a Szentlélek erejével minden emberit magunkra ölthetünk és a menny felé irányíthatunk. Ekképpen első tanúságtételünk az a mód lesz, ahogyan emberlétünket megéljük, a Jézus szerint alakított életstílusunk: szelíd és bátor, alázatos és nemes, nem erőszakos.

István diakónus volt, az Egyház első hét diakónusának egyike (vö. ApCsel 6,1–6). Ő arra tanít bennünket, hogy Krisztust a testvériség és az evangéliumi szeretet gesztusaival hirdessük. Az ő vértanúságban kicsúcsosodó tanúságtétele inspiráló forrás keresztény közösségeink megújulásához. Közösségeinknek egyre misszionáriusabbakká kell válniuk, mindnek az evangelizációra kell törekednie, azzal az eltökélt szándékkal, hogy elérje azokat az egzisztenciális és a földrajzi peremterületeken élő férfiakat és nőket, akik a legjobban szomjaznak a reményre és az üdvösségre. Olyan közösségeknek kell lenniük, amelyek nem a világ logikáját követik, nem önmagukat, nem saját imázsukat helyezik a középpontba, hanem egyedül Isten dicsőségét és az emberek javát, különösen a kicsinyekét és a szegényekét.

Ennek az első vértanúnak, Istvánnak az ünnepe arra hív bennünket, hogy emlékezzünk meg az összes tegnapi és mai vértanúról – ma nagyon sokan vannak! –, hogy érezzük magunkat közösségben velük, és kérjük számukra a kegyelmet, hogy Jézus nevével a szívükben és ajkukon éljenek és haljanak meg! Mária, a Megváltó anyja, segítsen bennünket, hogy ezt a karácsonyi időszakot Jézusra szegezett tekintettel éljük meg, hogy mindennap egyre hasonlóbbá váljunk hozzá!

Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír

You have no rights to post comments