Keresztelő János személyisége

• 

Súlyosabb hiba, sőt bűn az, ahogy a János lelki természetéről való vélekedés eltorzult az idők során. (Ez a torzulás nem csak rá igaz, hanem általában a prófétákra is, akiket szeretünk egzaltált embereknek látni, pedig koruk legrealistább emberei voltak.)

Keresztelő Jánost általában úgy mutatják be, mint túlságosan is határozott, kemény lelkű, fenyegető stílusú embert. Zefirelli híres Jézus-filmjében a Keresztelő egyenesen láncait tépő, börtönben őrülten ordítozó alak. (A félreértés oka talán az a szentírási ige, amit Izajástól idéz Lukács, mint az ószövetségi prófécia Jánosban való beteljesedését: „A pusztában kiáltónak szava” (Lk 3, 4). Csakhogy a pusztában kiáltó nem János, hanem Isten, és az ő „szava” János, aki tökéletesen megjeleníti és továbbadja a szót! - Erről később még bővebben írunk.)

Egy ordítozó, őrült embernek lennének tanítványai? Nem tömeg-követői, akik várják a nekik leeső részt a hatalomból, ismertségből, hanem tanítványai, akikkel együtt él, akikkel megosztja szűkös ételét, szállását?! Egy őrült, ordítozó alak vette volna rá egész Izraelt, hogy tartson bűnbánatot? (Hiszen ismer a történelem nagy ordítozókat, de azok zsarnokok és diktátorok voltak, követőik pedig nem bűnbánatot tartottak és imádkoztak, ha-nem egyre mélyebbre merültek a gyűlöletben és a bűnökben.) Az Apostolok cselekedeteiben azt olvassuk, hogy János halála után év-tizedekkel Szent Pál még Efezus vidékén is talált János-tanítványokat (ApCsel 19,1--7) – ez a ragaszkodás és hűség inkább feltételez egy vonzó személyiséget, mint egy őrültet.

Keresztelő János személyisége olyan erőteljes és vonzó, hogy még Jézust is többször hozzá hasonlítják. Amikor Jézus megkérdezi, hogy kinek tartják őt az emberek,  tanítványai így válaszolnak: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.” (Mk 8, 28) Heródes negyedes fejedelem maga is azt hiszi Jézusról, hogy ő a feltámadt Keresztelő János (lásd Mt 14, 2). János nála is vonatkoztatási pont és nem csak az időrend miatt – János nyilvános működése megelőzte Jézusét – hanem János erőteljes és vonzó személyisége miatt is! (János és Heródes kapcsolatáról később bővebben írunk.)

Még tisztábban látjuk Keresztelő Jánost, ha megfigyeljük beszédét. Azt hiszem, a keresztények közül is sokan szeretnék, ha szavaik hatására az emberek Istenhez térnének, bűnbánatot tartanának – vagy egyszerűen csak megfogadnák a tanácsukat, igazat adnának nekik valami kis dologban. Ismerjük be, olykor még ennyi sikerélményünk sincs. Kimondjuk a minket lelkesítő szavakat, előadjuk a minket felrázó igazságot – és a szavak úgy koppannak a földön, mint egy eldobott pénzérme. Nem jut el a hallgatóság szívéig, de olykor még füléig se! Mint amikor a templomból kijövő embert megkérdezzük: - Jó volt a prédikáció? – Igen. - És miről beszélt a pap? – Azt most nem tudnám meg-mondani…

Mennyire más volt Keresztelő János beszéde! „Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket.” (Mk 1, 5)

Tudjuk, hogy János megjelenésében és beszédében egyaránt nagyon különbözött kora tekintélyes vezetőitől, akikre a nép hallgatni szokott. Kívülálló volt: megjelenése mint egy koldusé, beszéde híján minden vallásos műveltségnek. Semmi emberi ok nem volt rá, hogy az emberek ne sorolják be a sok bolond, koldus, vallási őrült közé, akikből akkoriban bőven termett Izraelben. Milyen egyszerűen beszélt: „Tartsatok bűnbánatot!” Az őt hallgatók pedig ezt hallván nem legyintettek egyet, nem kinevették, hanem hirtelen rádöbbentek saját és közösségi bűneikre, bűnbánatot tartottak és megvallották azokat!

Ha megfigyeljük János prédikációját és a kérdésekre adott válaszait, akkor azt láthatjuk, hogy nem szőrszálhasogató, nem fitogtatja tudományát. Ha megkérdezik valamiről, nem tizenkét igehellyel válaszol, hogy azokat összevetve kihámozzon valami csavaros megoldást. Nincs „egyrészt-másrészt” okos-kodás. Ezen felül nagyon bátor, nem ijed meg se a fegyverek erejétől, se a hatalom vagy a tudás fitogtatásától. Nem udvariaskodik, a gonosz lelket nem dédelgeti, de nem is vádolja feleslegesen a hozzá fordulókat. Amikor a vámosok vagy a katonák megkérdezik, mit tegyenek, egyszerű és könnyen megérthető választ ad nekik. Nem tetszeleg önmagának és nem akar tetszeni a hallgatóságnak sem – Isten igéjét hirdeti nekik, és csakis azt.

Nézzük most, Lukács hogyan mutatja be az evangéliumában Keresztelő János működését és prédikálási stílusát: „Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében:

A pusztában kiáltónak szava:

‘Készítsétek az Úr útját,

tegyétek egyenessé ösvényeit!

Minden völgyet betöltenek,

minden hegyet és halmot elhordanak;

ami görbe, egyenes lesz,

a göröngyös pedig sima úttá:

és meglátja minden test Isten üdvösségét.

Így szólt tehát a sokasághoz, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála: Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit, és ne mondogassátok maga-tokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek: Isten képes ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén fekszik. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Ekkor megkérdezte őt a tömeg: Mit cselekedjünk tehát? Ő ezt felelte nekik: Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen. Odajöttek a vámosok is, hogy meg-keresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: Mester! Mit cselekedjünk? Ő ezt válaszolta nekik: Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek. Megkérdezték őt a katonák is: Hát mi mit cselekedjünk? Azt mondta nekik: Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.

A nép pedig várakozott, és mindenki tana-kodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus. János így szólt mindnyájukhoz: Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti. Még sok egyébre is intette a népet, és hirdette nekik az evangéliumot.”  (Lk 3, 2-18)

 

Állapítsunk meg néhány egyszerű dolgot Keresztelő János kommunikációjáról:

 

- Kiment hozzá az egész nép – azaz valóban nagy hatású ember volt. Olvashatjuk, hogy sokan napokig ott maradtak körülötte. A két későbbi apostol, András és János is Keresztelő János tanítványai voltak és csak a próféta tanúságtétele után – „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1, 29) - lettek Jézus követői.

 

- Sokan tanácsot kértek tőle. Ez nem csekély dolog! Attól kérünk tanácsot, akiben megbízunk, akit tisztelünk és akiről elhisszük, hogy átlátja a problémáinkat és helyes megoldást tud adni rá. Ma úgy is mond-hatnánk, hogy János lelkivezető is volt, aki az emberek szívét és egész életét Isten felé tudta fordítani.

 

- Tanácsai egyszerűek, könnyen érthetőek és realisták. Osztozásra hívnak: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.” A vámosokat sem akarja a munkájuktól eltiltani – vámosokra is szükség van -, nem démonizálja őket, de felszólítja a törvények megtartására: „Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.” A katonákkal hasonlóképp bánik. Nem kérdőjelezi meg hivatásukat, de eltiltja őket az erőszaktól: „Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.”

- János nem volt részrehajló, nem tett különbséget rang, hírnév, vagyon alapján. Ha kellett, tudott nagyon keményen is beszélni, hátha az igazság felnyitja a hallgatók szívét, áttör az önteltség falán és bűnbánatra vezet. Ezért mondja az önigazultaknak, a mindent jobban tudóknak, az önnön tekintélyükkel páváskodóknak: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit, és ne mondogassátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek: Isten képes ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén fekszik. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.”

 Azt láthatjuk tehát, hogy Keresztelő János vonzó személyiség volt, aki nagy hatást gyakorolt az emberekre életmódjával és beszédével egyaránt.  Ezt jelzi az is, hogy bár a bűnbánati és vízbe merítő, tisztulási, keresztelési mozgalmak nem voltak ismeretlenek a korforduló zsidósága előtt, de csak János kapta meg már zsidó kortársaitól „a Keresztelő” nevet. János alakja mély nyomot hagyott kortársaiban.

Részlet Sípos (S) Gyula: Keresztelő János története című könyvből.