Magyarország a statisztikák tükrében

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2018. december 02. vasárnap

Megjelent a KSH A háztartások életszínvonala című kiadványa a 2017-es évről, amiből többek között kiderül, hogy:

- A magyar lakosság reáljövedelme egy év alatt 5,9 százalékkal nőtt 2016-hoz képest.
- Megint nőtt a munkából megszerzett pénz aránya a juttatásokhoz és más transzferekhez képest, viszont évek óta először nőtt a jövedelmi egyenlőtlenség.
- Miközben viszont minden szegénységi mutató csökkent, különösen a súlyos anyagi deprivációban élők aránya, de a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata még mindig a teljes lakosság csaknem ötödét azaz 1 millió 887 ezer embert érintette.
- Fogyasztásra is több pénzünk maradt.
- A lakosság évek óta 10-ből kb. 6-osra értékeli az életét, 2017-ben viszont kicsit javult ez a mutató, átlagosan 6,5-esre értékelték az életüket a magyarok.

Munkaalapú társadalom
2017-ben az egy főre jutó átlagos éves bruttó éves jövedelem 1 millió 644 ezer forint volt, 9,3 százalékkal magasabb, mint az előző évben, a nettó jövedelem pedig 1 millió 300 ezer forintot tett ki, ami 8,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.
Ez havi lebontásban bruttó 137, nettó 108 300 forintot jelent. A reáljövedelem 5,9 százalékkal nőtt 2016-hoz képest, ami nagyobb növekedést jelent, mint a tavalyinál tavalyelőtthöz képest (3,8 százalék).
A háztartások jövedelme három fő bevételi forrásból tevődik össze: munkajövedelemből, társadalmi jövedelmekből és egyéb jövedelmekből. Az ábrán látszik, hogy a munkajövedelmek (fizetés) nagyobb arányban nőttek a társadalmi jövedelmeknél (nyugdíj, nyugdíj-kiegészítés, munkanélküli-ellátások, családi pótlék stb.).
A Fidesz gazdaság és szociálpolitikájának eredményeképpen a munkajövedelmek aránya évek óta nő, a társadalmi jövedelmek aránya pedig csökken a lakosság összes bevételén belül. Míg 2010-ben a munkajövedelem aránya 65,3 százalékot tett ki, addig 2017-ben elérte a 72 százalékot, a társadalmi jövedelmek részaránya pedig 32,5-ről 26,4 százalékra csökkent.
A legalsó (legszegényebbek) és a legfelső (leggazdagabbak) jövedelmi tizedek közti különbség a bruttó jövedelmek tekintetében tízszeres volt 2017-ben, ami nem változott az előző évhez képest. A családi adókedvezmény kicsit csökkentette ezt a különbséget, a nettó jövedelmeket tekintve ez 8,2-szeres volt.
Ahogy már évek óta, tavaly is érvényesült az az összefüggés, hogy minél gazdagabb valaki, annál nagyobb részt teszi ki a teljes jövedelmén belül a munkajövedelem: amíg tavaly a legszegényebb tizedben a háztartások bruttó jövedelmének több mint fele társadalmi ellátásokból származott, és a munkajövedelem mindössze 46 százalékát tette ki a háztartások összes bevételének, a legtehetősebbek tizedében a teljes bruttó jövedelem 79,7 százaléka származott munkajövedelemből.
2010 és 2013 között az egyenlőtlenség folyamatosan nőtt Magyarországon, 2013 és 2016 között nagyjából stagnált. A jövedelemeloszláshoz kapcsolódóan újdonság volt tavaly, hogy kis mértékben nőtt a jövedelmi egyenlőtlenség, amire legutoljára 2012 és 2013 között volt példa.
A jövedelmi egyenlőtlenségek vizsgálatának két legelterjedtebb mérőszáma a Gini-együttható, ami azt méri, hogy mennyire egyenletes a jövedelem eloszlása a társadalomban, és a S80/S20-mérőszám, ami pedig a leggazdagabb és a legszegényebb ötödök közti jövedelemkülönbséget mutatja meg. Az egyenlőtlenség mindkét mutatószám alapján nőtt 2016 és 2017 között, bár EU-s összevetésben így sem számítunk kifejezetten egyenlőtlen országnak, a középmezőnyben maradtunk.
Tavaly az egyedülálló férfiaknak volt a legtöbb az éves jövedelme, átlagosan 1 millió 754 ezer forint, a nők náluk 7,9 százalékkal kevesebb jövedelemhez jutottak hozzá, viszont arányaiban a nők jövedelme jobban nőtt, mint a férfiaké.
A gyerekes háztartások egy főre jutó nettó jövedelme 1 millió 42 ezer forintot tett ki, ami csaknem 20 százalékkal volt kevesebb az összes háztartás átlagánál, a gyerektelenek pedig nagyjából ugyanennyivel voltak az átlag felett (összegszerűen 1 millió 549 ezer forint volt az átlagjövedelmük).
Arányaiban viszont a gyerekesek és a gyerektelenek jövedelme is nőtt, bár valószínűleg a kormány családpolitikájától nem függetlenül, a gyerekesek jövedelme nagyobb arányban nőtt (11 és 7,1 százalék). A legnehezebb helyzetben tavaly is a gyereküket egyedül nevelők, és a három, vagy annál több gyereket nevelő párok voltak.

Megint csökkent a szegénység
2017-ben a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata 1 millió 887 ezer embert érintett, a teljes lakosság csaknem ötödét.
Szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának vannak kitéve azok, akik súlyosan depriváltak, vagy alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, vagy a relatív szegénységi küszöb alatt élnek.
Ez még mindig nagyon sok ember, viszont trendszerűen - ugyanúgy, ahogy tavaly is - az összes szegénységi mutató csökkent:
- Legnagyobb mértékben a súlyos anyagi deprivációban élők arányában és száma csökkent: a mutató értéke 14,5-ről, 10,2 százalékra, az érintettek száma pedig 426 ezer fővel 974 ezer főre csökkent. Súlyosan anyagilag depriváltnak számít az, ha valakire az alábbi kilenc tételből legalább három igaz: (1) nem tud időben lakbért vagy rezsit fizetni, (2) nem tud rendesen fűteni, (3) nincs pénze váratlan kiadásokra, (4) nem tud rendszeresen húst enni, (5) nincs pénze egy hét üdülésre (6), nincs autója, (7) nincs mosógépe (8) nincs tévéje, (9) nincs telefonja.
- Jövedelmi szegénységben a népesség 12,8 százaléka, 1 millió 227 ezer fő élt, 66 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Azok számítanak relatív jövedelmi szegénynek, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartás jövedelme nem éri el a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát.
- A munkaszegénység pedig a népesség 4,1 százalékát, 398 ezer embert sújtott 2017-ben, ami 70 ezer fős csökkenést jelent. Azokban a háztartásokban élők tartoznak "nagyon alacsony munkaintenzitású" háztartásba, amikben a munkaképes korú háztartástagok a megelőző évben a lehetséges munkaidejüknek legfeljebb egyötödét töltötték munkával. Őket érinti a munkaszegénység.
A szegénység vagy kirekesztődés kockázata 2017-ben a gyerekes háztartások valamivel több mint egyötödét érintette, ez viszont 7,3 százalékponttal kevesebb, mint 2016-ban.
Bár trendszerűen nagyot javult a deprivációban érintette aránya, ha a deprivációt meghatározó egyes tényezőkben való érintettséget nézzük, akkor látszik, hogy még mindig szörnyű az anyagi helyzet a magyar társadalom egy elég nagy részének: az ábrán például látszik, hogy 2017-ben a népesség 43 százaléka élt olyan háztartásban, amiben nem engedhette meg magának a háztartás minden tagja az évi egyhetes üdülést.
Ebben egyébként 2016 és 2017 között elég nagy javulás volt, ugyanis a 43 százalékos arány közel 500 ezer fővel kevesebb embert jelent, mint egy évvel korábban. Ezen kívül az is nagy szegénységről árulkodik, hogy:
- A lakosság egyharmada nem engedhetett meg magának egy egyszeri, 77 ezer forint összegű váratlan kiadást.
- Magyarország népességének csaknem ötöde élt olyan háztartásban, ahol a háztartásnak nem volt pénze autóra.
A különböző gyerekes háztartástípusokat tekintve továbbra is az egyszülős háztartások voltak kitéve legnagyobb mértékben a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának, de míg 2016-ban minden második egyszülős család volt érintett, addig arányuk 2017-ben 40 százalékra csökkent. Ez egyébként nyilván nem véletlenül ugyanaz a mintázat, amit a jövedelmi viszonyoknál láttunk.
Szintén a Fidesz családpolitikájának lehet a következménye, hogy a gyerekes és gyereketlen háztartások szegénységi aránya közötti eltérés az elmúlt években egyre csökkent, és amíg 2012-ben még 9,6 százalékponttal volt magasabb a gyermekes háztartások jövedelmi szegénységi aránya, 2017-ben már csak 0,7 százalékpont volt a különbség. Az is érdekes összefüggés, hogy nagyrészt a minimálbér emelésének következtében a dolgozói szegénység 10,2-ről 8,5 százalékra csökkent 2017-ben,

Erre költ a magyar
2017-ben az egy főre jutó összes személyes célú kiadás 1 millió 106 ezer forintot tett ki, ami reálértéken 5,7 százalékkal növekedett az egy évvel korábbihoz képest.
Ez egyébként a jövedelem növekedéséhez hasonlóan nagyobb arányú növekedést jelent, mint amekkora 2015 és 2016 között volt (4 százalék).
A háztartások még mindig élelmiszerre és alkoholra (273 ezer), lakásfenntartásra és rezsire (221,6 ezer) és közlekedésre költenek a legtöbbet (128,8 ezer forint éves szinten fejenként).
2017-ben minden kiadási főcsoportban nőtt a fogyasztás, reálértéken a legnagyobb ugrás a vendéglátási és szálláshely-szolgáltatásra elköltött kiadásokban volt. 2017-ben is igaz volt, hogy minél magasabb egy háztartás jövedelme, annál többet költ. A legfelső jövedelmi ötödben élők 3,7-szer annyit költöttek fogyasztásra, mint a legalsó ötödbe tartozók. Arányaiban a leggazdagabb ötödben több pénz marad fogyasztásra: ott az ilyen jellegű kiadások 9, a legszegényebb ötödben viszont csak 6,4 százalékkal nőttek.
A fogyasztás szerkezetében elég nagyok a különbségek az eltérő jövedelmi kategóriákban. Míg a lakosság leggazdagabb ötöde kiadásainak 52,6 százalékát tette ki az élelmiszerre, a lakásfenntartásra és a közlekedésre fordított alapvető szükségletek kielégítése, addig a legszegényebb jövedelmi ötödbe tartozókénak a 62,7 százalékát. A gazdagok jóval többet költöttek kultúrára, hírközlésre (internet, kábeltévé, stb.) és egészségügyre, mint a szegényebbek.
Az egyes alterületeken mindkét ötödnek nőttek a kiadásai, de elég eltérő mértékben:
- élelmiszerre a legszegényebbek csaknem 6 százalékkal többet költöttek 2017-ben, mint 2016-ban, a leggazdagabbak egy főre jutó éves élelmiszer kiadása viszont 13,6 százalékkal haladta meg az előző évit.
- lakásfenntartási kiadásokra az alsó jövedelmi ötödbe tartozók egy főre jutóan 126 ezer forintot, a felső ötödben élők pedig csaknem 334 ezer forintot adtak ki, 3309, illetve 6560 forinttal többet, mint 2016-ban.
- közlekedési kiadás a legalsó jövedelmi kategóriában az átlag 32,4 százaléka (41,7 ezer forint), a legfelső ötödben annak több mint kétszerese (260,3 ezer forint) volt, az előző évinél 1,2, illetve 15,7 százakkal több.

Kicsit javult a kedélyállapotunk
A felmérésben a KSH azt is megkérdezi az emberekről, hogy hogyan értékelik a saját életüket, tehát, hogy hogy érzik magukat általánosságban. Az élettel való elégedettség átlagértéke 2017-ben – egy 0-tól 10-ig terjedő skálán – a 16 éves és annál idősebb lakosságra 6,5 pont volt, ami kicsivel jobb, mint az elmúlt évek pontszámai (2013: 6,11; 2015: 6,10; 2016: 6,10).
Az elégedettség az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, az átlagérték a 16–24 évesek körében a legmagasabb (7,33), és a 75 évesek és annál idősebbek körében a legalacsonyabb (5,60). A nemek közti különbségek is csökkentek: a nők (6,48) és férfiak (6,54) szinte azonosan ítélték meg életelégedettségüket.
Tavalyhoz hasonlóan idén is érvényesült, hogy minél iskolázottabb volt valaki, annál boldogabbnak vallotta magát: a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők átlagosan 5,79-ra, az érettségivel nem rendelkező középfokúak 6,23-ra, az érettségizett emberek 6,78-ra, míg a felsőfokú végzettségűek 7,22-ra értékelték átlagosan az élettel való elégedettségüket.
Az is kiderült, hogy a korábbi évekhez képest minden egyes régióban növekedett az élettel való elégedettség. A legkevésbé Észak-Magyarországon elégedettek (6,07), míg a legelégedettebbek a közép-dunántúliak (6,82). Az előző évekhez képest csökkentek a különbségek az egyes régiók között.
(index.hu)

You have no rights to post comments