A megbékélés nehézségei
Egyszer megkérdezte tőlem egy szerzetes nővér, hogy mit jelent a cigánymisszió. Ezen nagyon elcsodálkoztam, mert hisz ők is a cigányok között végeznek missziós munkát...
Akkor megpróbáltam összeszedni, hogy mit is kell a misszió fogalmába érteni. Azt gondoltam beletartozik az irgalmas, feltétel nélküli szeretet – amit a nővérek csinálnak -, de ide tartozik a szociális munka, a munkahely teremtés és minden ami az élethez szükséges.
Az élethez a legfontosabb a megtérés, krisztusivá válás, ami segít átértékelni mindazt a nyomorúságos , hátrányos helyzetet amiben vagyunk – jelen esetben amiben a cigányság is van. Erőt ad a küzdelemhez - nagyon sok szép példát lehet ma erre találni a cigányság körében.
Mi is amikor missziós alkalmakat tartottunk és tartunk – alpha kurzus, közösségi alkalmak -, a megtérést tartottuk fontosnak. De az út nagyon hosszú a megtérésig, ritkán történik egy pillantás alatt, bár erre is van példa. Az a cigány közösség ahova járunk, ott a hatás és ellenhatás is nagyon erős. Évek óta látjuk, hogy Isten szeretete, kegyelme nagyon sok kilátástalan helyzetben megsegítette őket – betegségben, anyagi gondokban stb.- de nagyok az ellenerők is, így az áttörés nagyon nehezen születik meg. Lassan változnak – talán közöttük kellene élni -, és sokszor visszacsúsznak az elégedetlenség, a hírtelen indulatok világába.
Ezért is szerveztük meg a templomban a kiengesztelődés délutánját. Szerettük volna, hogy a családok békéljenek meg egymás között, hisz nagy eseményre készülnek: kilenc gyermek elsőáldozására és szinte mindegyik családból lesz szeptember 25-én elsőáldozó.
Sajnos az imádságosabb életű családok is a maguk igazságát tartják a legfontosabbnak. Elítélik a másik családot amiért lopnak, hazudnak - ami jogos és érthető is -, de nem tudják elfogadni az Isten igazságát, hogy a bűnt kell elítélni, nem a bűnös embert.
A harag forrása itt az volt, hogy az egyik, imádságos család egy ki nem derített lopást tisztázni akart, mivel ők is jelen voltak azon a helyen ahol a pénz eltűnt. Ebből verekedés lett, aztán a bántalmazott család a rendőrségen feljelentést tett. Ráadásul a verekedésbe keveredett családok vér szerinti testvérek, ezért még szomorúbb, hogy a viszony köztük egyre mérgesebb.
Mi azt szerettük volna elérni, hogy kiengesztelődjenek egymással, mert addig nem lehet az Isten igazságát sem hirdetni, sem befogadni teljesen. Ezért hívtuk össze a családokat, de sajnos a családok közül csak kettő jött el. Pedig vasárnap az érintett családok szinte mindegyikéből elsőáldozók lesznek, szerettük volna Isten előtt kedvessé tenni ezt az eseményt a kiengesztelődéssel.
Az Érd-ófalui templomba hívtuk a családokat, Teréz anya nővéreivel együtt. Végül akik eljöttek, azok között volt több édesanya a gyerekeivel és néhányan a felnőtt, fiatal férfiak közül is (egyik-másik tetoválva, de érdeklődően). Először közösen énekeltünk gitáros énekeket, majd egy rövid tanítás következett a kiengesztelődés és megbékélés fontosságáról – ezt Gyula mondta – majd újra énekeltünk. Ezután Elemér testvérünk – egy cigány kannás zenész – tett tanúságot életéről és arról, hogy ki kell jönni a haragból és a cigányoknak össze kell tartaniuk a nehézségek idején. Röviden imádkoztunk is értük, a betegeikért, Elemér felolvasott a verseiből is, majd közös énekkel zártuk a nem egészen másfél órás összejövetelt. Utána a templom előtt Elemér köré még odagyűltek egy kis közös éneklésre a gyerekek…
Sajnos a haragban lévő családok nagyobb része nem jött el, pedig ezeknek a testvéreknek az édesanyjuk is nagyon beteg és szenved ettől a helyzettől. (A betegség és a lakodalom – ami közben szintén volt - össze szokta hozni a haragvó feleket, de itt mélyek a sebek...)
Sokat kell imádkozni ezekért a családokért, hisz ők egymás szomszédságában élnek, hogy a számtalan gyerek, unoka ne vigye tovább a viszályt, ellenségeskedést.
Nincs más út mint Krisztus békéjét és szeretetét hirdetni. Ez a feladatunk és nem szabad ebből kihátrálni, akármennyire is nehéz. Kérjük Istent, adjon erőt ehhez és kérjük imádkozó testvéreinket, hogy imáikkal segítsenek bennünket.
Tarnóczi Mária