Kovács Győző: Végső idők? - 4. rész
IV. A megoldás felé
Vissza lehet térni a szeretetre épülő társadalomhoz? A fentebb már idézett Fritz Baade, a kieli Világgazdasági Kutatóintézet egykori igazgatója – aki egyébként tudtommal nem volt hívő keresztény – már 1960-ban leírta, hogy a XXI. század vagy a szelídeké lesz (v. ö. nyolc boldogság, Mt. 5,3.), vagy senkié, mivel az emberiség elpusztítja önmagát. „Ha még remélhetjük, hogy a földön az élet meg fog maradni, ennek egy feltétele van: a szelídek fogják a földet örökölni”.[1]
De van-e remény a mai szekularizált világban arra, hogy tömegek térjenek meg? Hogy milyen nagy az igény a hitre, a transzcendensre, azt az iszlám, a keleti vallások, egyes szekták előtörése mutatja. Európából mi nem látjuk, de Afrikában, Kelet- és Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában a kereszténység is offenzív szakaszban van.
A keresztény Európa nem szekularizálódott, hanem agresszíven szekularizálták. Azok az erők, amelyek ezt a folyamatot a felvilágosodás óta mozgatták és mozgatják, a most zajló válsággal bebizonyították, hogy az általuk képviselt „rend” saját klikkjük immorális és gátlástalan gazdagodásának kiszolgálásán kívül mindenkinek árt, és katasztrófába taszítja az emberiséget, sőt, egyre jobban látszik, hogy saját magukat is. És ennek illusztrálására még ki merik jelenteni, hogy kétmilliárd ember éppen elég a földre, hogy magas színvonalon tudjon élni.
Ébresztő! A globalizáció hatalmasai ki akarják irtani az emberiség kétharmadát! Nem ilyen végső időkre vágyunk.
[1] Fritz Baade: i.m.
(Folytatjuk)