Cigány misszió – beszámoló nyári munkánkról

Kategória: Cigánymisszió Megjelent: 2016. augusztus 08. hétfő

Az idei nyár szép programokat kínált a Boldog Ceferino Alapítvány  támogatásával a cigány gyerekeknek. Ezen kívül résztvevői voltunk az érdi roma-holokauszt megemlékezésnek, és voltunk strandon is cigány családokkal. Jó volt, de nem konfliktusok nélküli… részletek:

Érden egy nagyon szép parkban voltunk többször is, ahol lehetett focizni,  mászó  játékokon csúszdázni, labdázni, kézműveskedni és  a nagy tágas, füves helyeken  nagyokat játszani. Óriási pizza- és dinnyeevést rendeztünk – ritka alkalom, hogy gyümölcsből sokat ehettek, nem jellemző, hogy  a cigánygyerekek gyümölcsöt esznek, de most azért örültek mindennek.
Fáradtan mentek délutánonként haza – külön kisbusz vitte őket – a szülők mondogatták, hogy ők is elhozhatnánk a gyerekeket ide máskor is.
A cigány családok  nagyon zártak, nem veszik igénybe azokat a lehetőségeket amik kinyitnák a világot a gyermekeik számára  - úgy látom vannak félelmeik, hogy megszólják őket, esetleg a gyerekek úgy viselkednek ami felháborodást okoz. Közös fürdőzésünk  alkalmával ez elő is jött.
A százhalombattai strandra külön busszal mentünk, 20 gyermek 5 felnőttel. Már a jegyvételnél furcsán néztek ránk a várakozók ahogy számolgattuk a létszámot. Ez egy biztonságos strand, minden korosztálynak megfelelő, de elég sokan voltak – nagy meleg volt – és ezt a sokaságot  még növeltük, mert a gyerekek egy kupacban akartak lenni.
Sajnos nem volt mindenkinek fürdőruhája, a kisfiúknak alsónadrágja volt a felnőttek melltartóban,  térdig érő nadrágban voltak – a cigány asszonyok nem vetkőznek le a strandon sem, nem is volt fürdőruhájuk. Az egyik család anyukája egyáltalán nem ment a vízbe, térd alatti nadrágban és pólóban figyelte a gyerekeit.  Ez különösen nagy feladatot rótt ránk, mert a legkisebb gyerekei neki voltak és mi játszottunk velük a vízben.
Érdemes egy gondolat erejéig  belemenni abba, hogy az anya  egy másik helyzetben - nem az otthoniban -, szinte nem tud  együtt lenni  a gyerekeivel. Míg a magyar családok a szabadidőben közös programokat csinálnak, a cigányoknál ez  - talán a pénzhiány miatt is – de nincs.
Nos, a strand biztonsági őre azt mondta –nyilván a strandolók nyomására - , hogy nem mehet vízbe, akinek nincs fürdőruhája, és állítólag ez a fürdőhasználat szabályzatában ki is van írva.  Ezt sajnos minősíthetetlen stílusban adta elő, erre a cigányok is elővették a vadabb formájukat, így aztán kellemetlen hangoskodás, cigányozás lett belőle.
Próbáltunk Sipos Gyulával négyszemközt beszélni vele, de mi is abban a stílusban kaptuk a magunkét, hogy el lehet menni innen, vagy hívja a rendőrséget. Ennek a kigyúrt biztonsági őrnek jómodorból nem sok jutott, a nagy nyilvánosság előtt megkaptuk mi is a magunkét.
A cigányok végül is belátták, hogy itt fürdőruhában lehet csak vízbe menni - sajnos az indulatkeltésre ők is jó alanyok - mondtam nekik, hogy ha nem viselkednek higgadtabban nem vállalok velük közösséget. De mi érjük egymást……!
Augusztus 2-án Érden a Családsegítő szervezésében volt a cigány holokauszt megemlékezés, telt házzal. Többek között Sipos Gyula és én is szólhattunk ez alkalomból. Én beszéltem arról is a jelenlévőknek, hogy boldog Ceferino a cigányság nagy büszkesége, és példaképe lehetne a ma élőknek, hisz a maga javát nem kereste, hanem a szegényeken segített ahogy tudott.
Sajnos be kell látnunk, hogy ma a cigány testvérek összefogása az indulatokban jelenik meg és nem a szegényebbek segítésében. Vannak ma élő kiváló cigány emberek, főleg értelmiségiek, de a média erről nem tudósít.
Nagyon meg kellene tanulni a cigányságnak a toleranciát, de a magyaroknak is a másság iránti türelmet. Ma nem ilyen időket élünk – már nem tudjuk a gyűlölet honnan érkezik  és kinek szól – gyűlöljük a cigányt, gyűlöljük a migránst, egyáltalán gyűlölünk mindent és mindenkit aki tőlünk szerencsétlenebb, mert arról csakis ő tehet.
Az irgalmasság évében vagyunk Ferenc pápa jóvoltából, de nem tudjuk hogyan kell irgalmasnak lenni. Hozzám legyenek irgalmasok, de én nekem egyszerűen igazam van. Ki mondja meg ebben az irgalmatlan világban, hogy  Jézus mit kér tőlünk amikor azt mondja: legyetek irgalmasok mint ahogy én vagyok.  Ferenc pápa az irgalmasságot a hétköznapokra lebontva tárja elénk.  Értjük…..?   Naponta kérem Istent, hogy tudjak irgalmas lenni a felfuvalkodott, öntelt jómódtól elvakult emberekhez (is).
 
Tarnóczi  Mária