Egyre lejjebb és lejjebb - közvetlen tapasztalataim a cigány misszióban

Kategória: Cigánymisszió Megjelent: 2014. február 18. kedd

A médiából az hallhatjuk, erősödik a forint vásárló ereje, 500 ezer munkahely jött létre és minden területen jelentős eredmények vannak. Én pedig a magam pénztárcáján azt tapasztalom, hogy csak nagyon átgondoltan lehet a szükséges minimumot megvásárolni, ismerőseim pedig - kvalifikált és alulképzett egyaránt -, nem kapnak munkát. Ha én - az évtizedek munkája után nyugdíjat kapó - így élek, mit mondjanak azok a cigányok, akiknek esélyük sincs a munkához? A közhasznú munka, ami a nyári időben valamit jelentett októberben véget ér, de utána is meg kellene élni... Íme:

A lomizás, amiből eddig fenntartották magukat, ellehetetlenedett. Tudniillik ma már súlyos büntetés – pénzbírság vagy 2 évig tartó börtön -, jár azoknak akik szeretnék összegyűjteni a kidobott lomiból az értékesíthetőt. Magyarországon többszáz család él ebből, nem érthető, hogy miért nem lehet élhető szabályozást kidolgozni. Lehetne vállalkozói engedélyhez kötött foglalkozás, amit a felvásárló telepen igazolt legális hulladék begyűjtésként kezelnének.

Érhetetlen a kormány radikális intézkedése: államosítani a felvásárló telepeket és egyik napról a másikra kijelenteni, hogy az utcán lévő hulladék a közterület fenntartó tulajdona. Mi lesz ezekkel a családokkal ? – teszik fel nekem ezt a kérdést akik ebből élnek. Az összegyűjtött fa hulladékkal egy egész telet kifűtöttek.

Egy-egy család 10-15 főből áll. Eljönnek Szabolcs megyéből Budapestre amikor lomtalanítás van. Az éjszakát az utcán töltik, hogy elsők legyenek, amikor kirakják a hulladékot. Családok jönnek gyerekekkel, kirakják őket egy-egy helyen, hogy lefoglalják maguknak a várható lomit. Még így is kétesélyes a vállalkozás. olykor a benzin költség sem jön be és még büntetnek is.

Hol van ilyenkor az Országos Roma Önkormányzat –vajon meddig hagyja még a cigányság magát megvenni az éppen regnáló és hatalomra törekvő politikusoktól?

A cigány értelmiségiek, jogvédők mára már kifáradtak abban, hogy a politika nem hajlandó a cigányság helyzetén változtatni, ami persze nekünk többségieknek sem jó. Abból a híres roma integrációs programból amit Járóka Lívia EU-s parlamenti képviselő letett és nagy büszkeséggel emlegette a kormány – szinte semmi nem lett.

Nem épültek szociális bérlakások, nincsenek képzések amivel munkába lehetne őket állítani, nincsenek munkahelyek, a gyerekek integrációs programja is elmaradt, nincsenek tanodák stb, lehetne folytatni. Helyette vannak tiltások és megvonások – és a bevált árokásás cigány és nem cigány között.

Az éppen hatalmon lévő kormányoknak könnyű dolguk van az itt élő cigány és nem cigány állampolgárokkal, mert úgy szocializálódtunk, hogy a „ mindig lejjebb”-et nagy türelemmel viseljük, miközben azt akarják velünk elhitetni, hogy jól élünk, haladunk előre. Elmentem öt cigány családhoz, betegek minden vírus előbb éri el őket az egyoldalú tápláltság, depresszió miatt - már nyoma sincs annak a túlélő erőnek ami a cigányságot átsegítette minden nehézségen.

A tízgyermekes anya magas lázzal fekszik, gyógyszert a rokonok hoznak, mert élelemre sincs pénze. A férje dolgozik, de nincs bejelentve, előfordul, hogy öt napig nem kell mennie, mert éppen nincs munka. Nyáron az anya kénytelen volt kölcsön kérni, mert nem tudott élelmet venni gyermekeinek, 50%-os kamatra kapott egy hónapra.

A nyomor arca ilyen kegyetlen is tud lenni.

A másik családból az anya bodza bogyót szedett és adta el, majd az utcai diófákról diót szedett és értékesítette, örült, hogy a pulyáknak tudott főzni. A férjének a vállalkozó hol tud fizetni, hol nem.

A tél nagy erőpróba, ahol sok gyerek van, tüzelőre lenne szükség. Az önkormányzat nem ad, mert lakásfenntartási támogatást ad, ami közvetlenül megy az áramszolgáltatónak. Jó lenne segíteni rajtuk, szeretnénk kérni a nagylelkű adományozókat, hogy a téli tüzelőben segítsenek, hogy segíthessünk.

Kérem a Jóisten áldását mindazokra, akik együtt tudnak érezni cigány családjainkkal és egy fohásszal könyörögnek az Úrhoz elsősorban, megtérésükért és azért is hogy legyen az életük elviselhetőbb.

Tarnóczi Mária

You have no rights to post comments