Tanúságtétel lábgyógyulásról
Kedves Gyula!
Férjem csodálatos gyógyulásáról szeretnék beszámolni, mely október 18-án történt a Váci Piarista templomban a Szentmise után.
Röviden a betegségéről. Szeptemberben egy kéthetes buszos zarándoklaton vettünk részt. A hosszas üléstől mindkettőnk lába nagyon megdagadt. Ez természetes folyamat, és minden kezelés nélkül elmúlik. El is múlt, nálam. Viszont a páromnak az egyik lába dagadt maradt. Telt-múlt az idő, egyre idegesítőbb lett számomra a dolog.(Hozzá teszem azt, hogy orvos vagyok, radiológus. Szakmámhoz tartozik az ilyen esetek kivizsgálása. Ez a tünet egyik betegségbe sem fért be, mely szóba jöhetett volna). Nem tudtam mitévő legyek, mely irányba kezdjem a kivizsgálását. Nem szerettem volna fölöslegesen "nagy" vizsgálatokba belevinni a férjemet.
Okt. 18-án a szentmise után, amikor már nagyon sokakhoz Szólt az ÚR általad, arra gondoltam, hogy megkérem, hogy segítsen valamilyen irányba elindulni. Alig szóltam néhány szót, mikor Te már mondtad is, hogy : " Az ÚR most meggyógyított egy lábat". Nem hittem a fülemnek. Ránéztem a férjemre, hogy érti-e az elhangzottakat, érzett-e valamit? Közömbös volt az arckifejezése. Gondoltam, hogy hiszen itt annyi láb van, hogy is hihetném, hogy pont az én , a még rendesen meg sem fogalmazott kérésemre választ kapnék, ráadásul - gyógyulást.
Okt. 19-én a kiengesztelődési találkozón voltunk.
Mint utólag megtudtam, a férjem nem akart elmenni, mert egész nap ülni kell, és amúgy is ülő munkát végez. Aztán úgy döntött, hogy elmegy, mert ott az Úrral van együtt egész nap.
Este közölte velem : " már 24 órája, hogy lelohadt a lábam". Kis híján összeestem ...
Három hónap telt el azóta, teljesen egészséges mindkét lába a férjemnek. Most már bizonyossággal tudom állítani, hogy csodás gyógyulás történt.
Természetesen nagyon örültünk, de megjelent egy kérdés: mi történt? miért történt? miért volt ez az egész?
Azt hiszem, ez az egész nekem szólt.
Míg mi, emberek kiskanállal mérjük egymás számára a szeretet, addig az ÚR túlcsorduló mértékkel, merőkanállal mér.
Az Eucharisztikus keresztút 14. stációjában olvashatjuk: " Kérjetek! Mindent kérhettek! Kérjetek sokat! Hisz végtelenül gazdag vagyok! Kérjetek kegyelmeket másoknak, mindenkinek!"
Abban a helyzetben kétségbe voltam esve a férjem lába miatt, szakmailag voltam kétségbe esve...
Azt hiszem minden betegemet az Úrral kell ezentúl megbeszélnem, akár kétségbe ejtő a helyzet, akár
nem.
MINDEN DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK, A FIÚNAK ÉS A SZENTLÉLEKNEK MINDÖRÖKKÉ!
Szeretettel, mértéktelen hálával,
Viktória