Tanúságtétel életrendezésről és gyermekáldásról

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2013. szeptember 27. péntek

"Hosszú évek óta, de különösen édesanyám 2012 év elején bekövetkezett halála óta súlyos szorongással küzdöttem. Volt olyan pillanat, amikor már arra jutottam, hogy én így nem is akarok élni. Sokáig gyógyszert szedtem rá, de azt 2012 tavaszán elhagytam, mivel a férjemmel kisbabát szerettünk volna. A gyógyszer elhagyásával az állapotom rosszabbodott, a súlyos szorongás miatt (ami főleg hipochondriában és erős halálfélelemben testesült meg) gyakorlatilag egy szenvedés volt az élet.

Ilyen állapotban kértem a védőszentem, Szent Rita közbenjárását a Neki szentelt 8. kerületi templomban. Szent Rita a lehetetlen és kilátástalan ügyek szentje, és én akkor kilátástalannak láttam, hogy valaha kijutok ebből az állapotból. Könnyek között mondtam el az előre kinyomtatott könyörgő imát a Szent Rita templomban, és könyörgésem meghallgatásra talált. Két nap múlva ott ültem a pszichiátriai szakrendelésen, ahol egy modern, esetlegesen várandósság alatt is szedhető gyógyszert kaptam, ami néhány hónap alatt rendezte a pszichés állapotomat. Korábban, a szenvedéssel töltött közel fél év alatt egyszer sem gondoltam arra, hogy az állapotom betegség, ami esetleg gyógyítható, és hogy orvoshoz forduljak vele. Hála legyen érte az Úrnak, és Szent Rita közbenjárásának!
Amikor már jól voltam, egyre égetőbben került előtérbe a baba-kérdés. Hónapról hónapra csalódnom kellett, pedig nagyon szerettük volna, hogy sikerüljön. Már nem tudom, pontosan milyen állomásai voltak a lelki érésnek, amivel az Úr felkészített  a gyermek fogadására, de két pontra határozottan emlékszem: az egyik az, hogy rájöttam, az élet egyedüli forrása az Úr, és a gyermek nem úgy lesz, hogy én akarok egyet, hanem úgy, hogy az Úr küld nekem egyet. A másik pont az volt, hogy ezt nekem kérnem kell. Elkezdtem hát imádkozni gyermekáldásért, és Gyula közbenjáró imádságát is kértem a február végi gyógyító összejövetelen erre a szándékra. És az Úr ismét meghallgatott, a gyermekem napokkal később megfogant. Jelenleg két hónap van hátra a születéséig. Hála legyen az Úrnak a kegyelméért!
Kértem az Úr segítségét a gyermekem nevének kiválasztásában is. Nem tudtam, milyen módon fog válaszolni, de tudtam, hogy válaszolni fog. Aztán augusztusban beszélgettem egy kispap testvéremmel, akinek elmeséltem a történetemet arról, hogy az Úr addig nem küldött nekem gyermeket, amíg én nem tudtam kérni Tőle. Erről a történetről a kispap testvéremnek eszébe jutott Sámuel I. könyvéből Hanna imája az életért, ahol Hanna gyermeket kér az Úrtól (ő lett Sámuel). Azt is mondta, hogy Hanna hálaadó imája hasonlít a Szűzanya Magnificat-jához. Mindez a beszélgetés a celldömölki Nagyboldogasszony kegytemplom sekrestyéjében történt, mely egy kedvelt Mária kegyhely. Hazaérve elolvastam Sámuel I. könyvéből ezt a részt, és tudtam, hogy megkaptam a választ a gyermekem nevére. A Hanna név jelentése: Isten kegyelme.  Hála legyen az Úrnak az Ő bölcsességéért!
Kedves Testvérem, aki ezt a történetet olvasod, hallgatod! Azért írtam le mindezt, hogy Te is megláthasd és megtapasztalhasd életedben az Úr végtelen szeretetét.
 
„Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok,
zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál,
s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Máté 7,7)

B. Rita"