Tanúságtételek a gyáli misszióról
2010. pünkösd vasárnapján a Szeretet Földje Szolgálat is részt vett a gyáli missziós napon. Gyógyító összejövetelt tartottunk és segítettünk a délutáni szabad téri evangelizáción. Néhány visszajelzés:
Volt egy asszony, aki eddig még nem hallott "gyógyító szentmisér?l" és méltatlankodott a "gyógyító" elnevezés miatt. Így zúgolódott magában: mi az, hogy gyógyító? Hát nem minden szentmise gyógyít? Ennek ellenére eljött a szentmisére, mert unokája szerepelt a mise el?tti pünkösdöl?ben. Ennek az asszonynak gerinccsigolyái már régebben összecsúsztak és hosszú ideje éles fájdalmai voltak. Végigülte-imádkozta a hosszú alkalmat, majd hazament. Csak este, amkor minden elcsendesedett körülötte, akkor döbbent rá, hogy közérzete teljesen más, mint eddig volt: a fájdalom elt?nt. Az éles, idegeit régóta gyötr? fájdalom teljesen megsz?nt. Két hét múlva egy találkozásunk alkalmával megkérdeztem hogy érzi magát, azt mondta, a fájdalom azóta se tért vissza. Istennek legyen hála!
Egy doktorn?, aki hallatlanul érzékeny idegrendszerrel, aggályos lelkiismerettel rendelkezik, és emiatt sokat szenved, az alkalom utáni közösségi hálaadáson így imádkozott: "Hálát adok Uram szabadításodért, sok tehert?l szabadítottál meg!" (Egyik szervez?nk már az alkalom délutánján észrevette, hogy ez a testvérünk t?le szokatlan jókedvvel, der?sen kínálgatta a vendégeket a játszókertben süteménnyel...)
Én harminc éve szenvedélyes dohányos voltam, és hiába rettentettek betegségek vagy bármi rossz következmény, sohase tudtam letenni a cigarettát, még elhatározni se tudtam komolyan, hogy abbahagyom. Pünkösd el?tti nap a dobozból az utolsó szál cigarettát vettem el?, amikor az a gondolat suhant át bennem, "mi lenne, ha ez lenne az utolsó szál cigi?" De rögtön kételkedni kezdtem, "nekem ez nem megy". Érdekes módon másnap, bár eszembe jutott, mégse vettem cigit. Elmentem a gyógyító szentmisére, és teljesen megszabadultam, azóta még gondolatomban sincs a cigaretta - teljesen közömbös lettem iránta! Dics?ség az Úrnak!
Végül azt szeretném elmondani, hogy bár el?z? nap és utána is folyamatosan esett az es?, és aznap is többször beborult, de Gyál határában megtorpantak és irányt változtattak a felh?k, és aznap nem esett!
A missziós alkalomra kilenced imádsággal és böjttel készültünk. Sokunk szívét megérintette Isten, Gábor atya - a plébánosunk -, is pozitív dolgokat jelzett vissza. ? mondta, hogy ebb?l hagyományt szeretne teremteni. Sok helyr?l jöttek érdekl?d?k a misszióra, és több helyr?l érkeztek azok is, akik részt vettek a szolgálat valamelyik részében (Vecsésr?l, Vácról, Törökbálintról, Budapestr?l), mások pedig imáikkal segítették a missziót, a Mária Rádió pedig közvetítette az események egy részét. Istennek legyen hála!
Görömbei Ági